2026-03-24 21:01
2026. március 23-án, hétfőn 15 órai kezdettel került sor a fenti szakmai rendezvényre Budapesten az Infopark sétány 1-ben a Magyar Természettudományos Társulat Környezettudományi Szakosztálya, a Magyar Tudományos Akadémia Körforgásos Gazdaság Osztályközi Bizottsága és a Neumann János Egyetem Gazdaságföldrajzi és Településmarketing Központ közös szervezésében.
A Szervező, Kerekes Sándor professzor úr megnyitó beszéde után négy előadás hangzott el:
1.
Dr. Gere Dániel és Prof. Dr. Toldy Andrea (a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Polimertechnika Tanszékének adjunktusa, ill. tanszékvezető egyetemi tanára) a Mikroműanyagok keletkezése és újrahasznosítási lehetőségeiről beszélt:
Az előadás során bemutatásra került a műanyagipar hazai és nemzetközi helyzete, továbbá, hogy mely iparágak dolgozzák fel a legtöbb a műanyagot, illetve, hogy melyik iparágban milyen gyorsan válnak hulladákká. A hulladékpiramis segítségével bemutatjuk a műanyaghulladékok újrahasznosítási lehetőségeit, rávilágítva a begyűjtés és a megfelelő kezelés fontosságára. Az előadás során foglalkoztak a hulladékgazdálkodásból a környezetbe kikerülő műanyagok problémájával is, amely kapcsolatban áll a másodlagos mikroműanyagok keletkezésével. Majd bemutatták, hogy a környezetben miként degradálódnak a műanyagok és ezek hogyan befolyásolják a mikroműanyagok keletkezését, illetve a későbbi újrahasznosíthatóságukat. Végezetül bemutatták, hogy az összegyűjtött mikroműanyagokat hogyan lehet(ne) újrahasznosítani, mik a lehetőségek, illetve a korlátok. Továbbá összehasonlították az eredeti műanyagból, a szelektíven gyűjtött hulladékból, illetve a másodlagos mikroműanyagból készült termékek tulajdonságait.
2.
Dr. Bordós Gábor (az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. mikroműanyagok üzletág vezetője): előadásának címe a Kutatástól a szolgáltatásig: mikroműanyagok ivóvizekben és levegőben, avagy bemutatkozik a MicroDrink és a PlasticDustCloud projekt volt, az alábbiak szerint:
Az elmúlt években a mikroműanyagokat különböző környezeti közegekben kimutatták, azonban a jól kutatott tengervízzel ellentétben a felszíni vizekben, a felszín alatti vizekben és a levegőben való előfordulásuk és hatásaik kevésbé vizsgáltak.
A vízi környezetben – különösen a Duna vízgyűjtő területének ivóvízellátására használt vizeiben – a mikroműanyagok integrált kezelési rendszerének hiánya miatt sürgősen szükség van hatékony monitoring eszközökre, valamint a kibocsátások mérséklését és a szennyezés csökkentését célzó, továbbfejlesztett szakpolitikákra. Első lépésként az EU 2020/2184 irányelve (EU Ivóvíz Irányelv) a mikroműanyagokat potenciálisan veszélyes anyagként azonosította, és mintavételi és analitikai módszertant adott ki a C(2024) 1459 számú felhatalmazáson alapuló bizottsági határozatban.
Az EU Ivóvíz Irányelv szerinti harmonizált adatok gyűjtésének megkezdése érdekében a MicroDrink Danube Interreg projekt keretében 8 országban 9 pilot helyszínen történik mikroműanyag-monitoring, három klaszterbe (karszt, szemcsés vízadó, felszíni/parti szűrés) egyenlő arányban elosztva, amelyek a Duna-vízgyűjtő ivóvízbázis-típusainak túlnyomó többségét reprezentálják. A mintavételi ismereteket egy közös mintavételi esemény során adják át a partnereknek, majd az ezt követő egyéves monitoring kampány mintáit az irányelv szigorú minőségbiztosítási és minőségellenőrzési protokolljai szerint, harmonizált módon elemzik. A projekt eredményeként egy átfogó online MicroDrink tudásbázis jön létre, miközben a releváns nemzetközi érintetteket célzott találkozók, workshopok és rendezvények révén vonják be.
A mikroműanyagok vízi környezetbe jutásának egyik lehetséges forrásaként a levegőből származó mintákat világszerte vizsgálták az Eurofins által indított PlasticDustCloud projekt keretében. A mintavétel egységesített nedves-száraz ülepedési módszerrel történt, tölcsérek és üvegpalackok alkalmazásával. A mintákat párhuzamosan gyűjtötték a 12 helyszínen, 9 országban, 3 kontinensen, egyhetes expozíciós időszak alatt. Az eredmények a helyszíntől és az alkalmazott kimutatási technológiától függően változó ülepedési rátákat mutattak, amelyek 1 250 részecske/m²/nap értéktől (medián: 143 részecske/m²/nap) 3 110 µg/m²/nap értékig (medián: 19 µg/m²/nap) terjedtek, rezgési spektroszkópiai, illetve termoanalitikai módszerekkel mérve. A leggyakrabban azonosított polimerek a polietilén (PE) és a polipropilén (PP) voltak, ami a globális műanyaggyártási trendeket tükrözi. A műanyagokon túl gumiabroncs-kopásból származó részecskéket (gumik) is kimutattak, amelyek koncentrációja elérte a 304 µg/m²/nap értéket (medián: 2,4 µg/m²/nap), kiemelve a közúti forgalmat, mint további jelentős mikroműanyag-forrást.
3.
Prikler Bence (az Eurofins Environment Testing Hungary Kft, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Természettudományok Doktori Iskola, az Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Környezetbiztonsági Tanszékének kiemelt laboratóriumi mérnöke): a Mikroműanyagok magyarországi vizekben: felszíni vizek, szennyvizek és a műanyagfelszínen kialakuló biofilmek vizsgálatáról tartott előadást.
A mikroműanyagok (MP-k) 5 mm-nél kisebb műanyag részecskék, amelyek világszerte egyre nagyobb mennyiségben jelennek meg a vízi környezetben. Kutatásuk során elsősorban az 50 µm–1 mm mérettartományba eső részecskéket vizsgálták. Vizsgálataik során a mikroműanyagok minden mintában kimutathatók voltak, ami jól mutatja, hogy ezek a szennyezők már a hazai vizeinkben is széles körben jelen vannak.
A felszíni vizek vizsgálata során például a Balatonban és a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerében végeztek mintavételeket. Eredményeik alapján a Balatonban az átlagos mikroműanyag-koncentráció 21,0 ± 12,5 részecske/m³, míg a Kis-Balaton térségében 7,8 ± 5,9 részecske/m³ volt. A részecskék közel 90%-a 500 µm alatti méretű volt, míg a domináns polimertípusok között a polietilén (PE), a polipropilén (PP) és különböző poliészter alapú műanyagok jelentek meg.
A felszíni vizek mikroműanyag-szennyezésének egyik fontos forrása a szennyvíz. A háztartásokból, ipari tevékenységekből és például a textilmosásból származó mikroműanyag-szálak a szennyvízhálózaton keresztül a szennyvíztisztító telepekre kerülnek. A szennyvíztisztítás során ezeknek a részecskéknek jelentős része eltávolításra kerül a vízből, ugyanakkor nem tűnnek el a rendszerből, hanem elsősorban a szennyvíziszapban halmozódnak fel.
Vizsgálataik során magyarországi szennyvíztisztító telepek iszapmintáiban is kimutatták a mikroműanyagok jelenlétét. Az átlagos koncentráció 54,1 ± 40,1 részecske/g szárazanyag volt, a mért értékek 25,9 és 154,2 részecske/g között változtak. Az azonosított polimerek között a legnagyobb arányban poliészter, PE és PP jelent meg. A részecskék nagy része kisméretű volt: az azonosított mikroműanyagok 84%-a 500 µm alatti mérettartományba tartozott. A szennyvíziszap így jelentős mikroműanyag-rezervoárnak tekinthető. Amennyiben az iszapot mezőgazdasági területeken hasznosítják, a mikroműanyagok a talajba is bekerülhetnek. Becsléseik szerint Magyarországon a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásával évente akár 5,86 × 10¹¹ mikroműanyag részecske kerülhet a környezetbe.
A környezetbe kerülő mikroműanyagok azonban nem csupán szennyezőanyagként viselkednek. A műanyag részecskék felületén mikroorganizmusok képesek megtelepedni és biofilmet képezni, amelyet gyakran „plastisphere”-nek neveznek. Vizsgálataik során szennyvíziszapból izolált baktériumtörzseket is elemeztünk, és kimutattuk, hogy a vizsgált Pseudomonas aeruginosa törzsek mindegyike képes biofilm képzésére: a törzsek többsége gyenge, míg néhányuk mérsékelt biofilmtermelő képességet mutatott. Molekuláris biológiagi vizsgálatok megerősítették, hogy ezek a baktériumok rendelkeznek a biofilmképzéshez szükséges genetikai elemekkel is.
A biofilm kialakulása azért különösen fontos, mert a mikroműanyagok így új mikrobiális élőhelyet hozhatnak létre a környezetben. A műanyagfelszínek képesek különböző mikroorganizmusok, köztük potenciális kórokozók és antibiotikum-rezisztens baktériumok hordozására és terjedésére. Ennek következtében a mikroműanyagok nemcsak szennyezőanyagként jelennek meg a környezetben, hanem mikrobiológiai kockázatot is jelenthetnek.
4.
Végül Dr. Pándics Tamás (a Nemzeti Népegészségügyi Központ, Laboratóriumi és Módszertani Igazgatóság tudományos igazgatója):A mikroműanyag-szennyezés egészséghatása és közegészségügyi jelentősége címmel tartotta meg előadását az alábbiak szerint:
A műanyagok világszerte széles körben és egyre növekvő mértékben alkalmazott anyagok, többek közt a csomagolóiparban, a háztartásokban és az egészségügyben. A mikroműanyagok (<5 mm) a műanyagok fizikai, kémiai és biológiai folyamatok során történő töredezése és bomlása révén keletkeznek, míg a nanoműanyagok (<1 µm) a mikroműanyagok további aprózódásának eredményeként alakulnak ki. A mikroműanyagok főbb forrásai közé tartoznak a kozmetikumok, festékek, szintetikus textíliák, gumiabroncsok és egyéb műanyag termékek, amelyek elsődleges és másodlagos forrásként egyaránt jelen vannak a környezetben és belélegzés, táplálkozás, valamint a kozmetikumok használata révén juthatnak be az emberi szervezetbe.
Az előadás célja a mikroműanyag-szennyezés egészséghatásainak és közegészségügyi vonatkozásainak kritikus áttekintése volt a nemzetközi szakirodalom alapján.
A mikroműanyag-szennyezés elterjedtségének ellenére az emberi egészségre gyakorolt hatásokra vonatkozó tudományos bizonyítékok hiányosak, mivel a rendelkezésre álló adatok döntően állatkísérletekből és laboratóriumi modellekből származnak. Ezen vizsgálatok alapján gyulladásos folyamatok, oxidatív stressz, sejttoxicitás, valamint anyagcsere- és hormonális zavarok kialakulása feltételezhető, azonban ezen eredményekből az emberi szervezetre gyakorolt hatásokra közvetlen következtetés nem vonható le.
A vizes közegben végzett vizsgálatok jelentős változatosságot mutatnak; Európában jellemzően 1 részecske/L alatti koncentrációkat mértek, ugyanakkor az eredményeket nagymértékben befolyásolja az alkalmazott módszertan és a vizsgált műanyagok mérete, összetétele. A WHO és az európai szakirodalom jelenlegi értékelése szerint az ivóvízből származó egészségkockázat alacsony, rutinszerű monitoring bevezetése nem indokolt.
A mikroműanyag-szennyezés kezelése komplex megközelítést igényel, amely a módszertani harmonizáción, a tudományos bizonyítékok elsősorban humán egészségkockázatokra vonatkozó bővítésén, addigi is az elővigyázatosság elvén alapulóan a műanyagfelhasználás mérséklésén és a társadalmi szemléletformáláson alapul.
A négy színvonalas, szakmai előadásra több mint 50 szakember és egyetemi hallgató volt kíváncsi. A Neumann János Egyetem Gazdaságföldrajzi és Településmarketing Központja gondozza a Regional and Environmental Economics mesterszakot, melynek központi témája a sustainability, a fenntarthatóság. Ennek oktatása során az egyetemi oktatók számára nélkülözhetetlen a szakterület legújabb tudományos kutatásaiba való bepillantás. Megtiszteltetés, hogy ennek a rendezvénynek a Neumann János Egyetem budapesti részlege adhatott otthont és köszönjük Kerekes professzor úr szervező munkáját!
Tózsa István, központvezető